A karácsony egyik legérthetetlenebb jelensége, amikor ajándékokat vásárolunk önerőnkön túl. Pedig közgazdaságtanilag teljesen értelmetlen, hogy egy harmadik valakinek a születésnapjára ajándékokat halmozunk egymásnak, még akkor is, ha nincs miből, mi több, hitelre is vásárolgatunk. Természetesen, mint mindennek, ennek is meg van a pszichológiai háttere. Az ajándékozás ugyanis, bármennyire irracionális, józan paraszti ésszel végiggondolva mégis racionalista dolog.
Sokszor egészen egyszerűen egyfajta kölcsönösséget remélünk, még akkor is, ha tudjuk és mondjuk, hogy adni jobb, mint kapni és be nem vallanánk magunknak sem, hogy valamilyen „ellenszolgáltatást” remélünk az ajándékunkért cserébe. Finomabban kifejezve, a másikhoz fűződő kapcsolatunkat erősítjük meg általa. Amit az ajándék „befektetésével” várunk ugyanis nem más, mint hogy viszont szeressenek, vagy esetleg a helyünket biztosítsuk a közösségben, vagy valamilyen számunkra értékesnek tekintett jövőbeli dolgot remélünk.
De mi a helyzet azokkal a teljesen irracionális emberekkel, anyukákkal, apukákkal, szerelmekkel, testvérekkel és barátokkal, akik egyszerűen csak a másik boldogsága miatt ajándékoznak? Nos, az ő részükről a „szentimentális haszon” leküzdi az anyagi veszteségeket még akkor is, ha a karácsony anyagi szempontból kész anyagi csőd. Az ajándék szentimentális értékét - azaz az öröm és meghatottság faktort - az ajándékozott számára növeli például a meglepetés, azaz a váratlanság jellege. A váratlan ajándék valóban „nagyobbat szól”, legyen szó kicsi, vagy nagy értékű meglepetésről. Ezenkívül növeli az érzelmi intenzitását az ajándéknak a befektetett energia, azaz akik keményen megdolgoztak a megfelelő ajándék kitalálásáért és beszerzéséért, „jobb” ajándékot adtak, mint akik csak úgy választottak valamit. A másik fél még akkor is pozitívan értékelte az ajándékozót, ha az ajándék nem volt éppen a legjobb választás! A kutatások azt mutatják tehát, hogy aki kapja az ajándékot képes felismerni a különbséget a folyamat és az eredmény között.
Nem mindig szólt a karácsony a pénz szórásáról! A viktoriánus korban kezdődött az ajándékozás hagyománya, a jótékonyság és a kedvesség egyszerű és szerény kifejezéseként. Fokozatosan alakult át napjaink őrületévé, melyet elsősorban a hasznot hajtó cégek egyre inkább táplálnak.
Jó, de milyen a jó ajándék? Elsősorban azt kell elmondanunk, hogy milyen a rossz ajándék: romlandó (virág, csokoládé pl.) és folyamatos gondoskodást igénylő (kisállat). Ha tárgyat ajándékozunk, az időszakos emlékeztetés megerősítő, ami azt jelenti, ha időnként előveszi az ajándékozott, mert használja, eszébe jut a figyelmünk. (robotgép, könyv pl).
A jó ajándék személyre szabott, ártól teljesen független. Míg a mai világban üzleti szempontból a figyelmünkért és az adatainkért folyik a harc, az ajándékok szempontjából is a legnagyobb érték a figyelmünk, valamint az idő. A különböző tárgyak ajándékozásán tehát túlmutat, ha élményt adunk, különösen, ha a közösen éljük át! Az élmény legyen egyedi, jó ha nemcsak a lelkünk, de a testünk is részt vesz a programban! A felejthetetlen pillanatok mélyebb nyomot hagynak az ajándékozottban, mint egy parfüm, vagy egy hasznos pulcsi.
A jó ajándék tehát független az ártól, a lényeg a meglepetés! Például ilyen....www.szelcsatorna.hu.
foto források: skyward.hu, skintdad.co.uk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
