Félek, parázok, rettegek, be vagyok tojva, bennem van a cidri... A félelem nemcsak az egyik legnagyobb ellenségünk, de a barátunk és az egyik alapérzelmünk is a szeretet mellett. Miért félünk valójában és miért keressük a félelmet?
Félni azért mégis csak borzasztó! Sokszor úgy érezzük, a biztos halál is jobb magánál a rettegésnél, mégis fontos szerepe van az életünkben. Miért? Egészen egyszerűen menti a bőrünket, azaz a legfontosabb oka a félelemnek a túlélés! A mai kor emberének azonban rengeteg olyan félelme és fóbiája van, ami nem a megmentéséért van, sokkal inkább valamilyen örökölt, tanult, vagy éppen a tapasztalat hiányából keletkezik.
Ősi, kódolt félelmek
Vannak például közös félelmeink, amelyektől szinte mindenki valamilyen mértékben retteg. Ilyen a halál, hát persze! Mi lesz velünk, ha nem leszünk majd, hiszen félünk az ismeretlentől és tovább vezetve félünk az ismeretlenektől (emberektől, nem emberektől, létező és nem létező lényektől) is egy bizonyos fokig. Persze félünk a sötétben, valamint a magasságtól és a mélységtől is. Félünk a kígyótól, az oroszlántól és félünk a tűztől, vagy a mély víztől. Ezek a legősibb félelmeink nemcsak természetesek, de hasznosak is, hiszen ősidők óta segítettek életben maradnunk. Mondhatjuk úgy is, hogy genetikailag kódolva van bennünk. A mai ember azonban maximálisan kontrollálni akarja a világot, a saját irányítása alá akar vonni mindent. Ami pedig kicsúszik az irányításunk alól és nem tudjuk befolyásolni a következményeket....hát jobb híján félünk tőle.
Tanulunk félni!
A félelmet tanuljuk is! A fóbiák családi mintáin kívül (anyám szédült a magasban, félt a galamboktól és hányt a vértől, így biztosan én is) a környezet válaszreakciói is kondicionálnak bennünket. A kisgyerek nem fél a kutyától, amíg szépen meg nem tanulja a szülőktől, hogy félni kell, vagy amíg meg nem harapja a kutya. A vasaló csillogó talpától igazán nincs miért félni, ameddig ki nem derül, hogy megéget. Ez kétféleképpen tanulható, ha mutatják, újra és újra, vagy ha megtapasztaljuk. Érdekes például, hogy az ősi, kódolt félelmeinknél a tanulás pont ellenkezőleg történik! Nem magát a félelmet tanuljuk (mivel kódolt, hehe), hanem a félelem érzet csökkentését. Egyszerűen fogalmazva, ha keveset voltál a sötétben, kevesebb tapasztalatod van abban, hogyan és mitől érezd magad kevésbé rosszul.
Ha nincs mitől félni, keresünk valamit!
Persze jó néha feldobni a hétköznapokat, és ha éppen nincs mitől félnünk, keresünk magunknak valamit! Nem léteznének különben a horror filmek, vagy a szellemkastélyok a vidámparkban, de a szabaduló szobák sikere is a félelemre épül! Ami a legmegmagyarázhatatlanabb, hogy a gyerekek is "keresik a bajt"! Nincs is annál jobb játék az "ottalvós" bulin, mint rémtörténeteket mesélni egymásnak! Hogyan ölték meg az erdőben a lány barátját... aztán a lányt...és mindenkit, akivel a lány aznap beszélt. Ugyan ez az egymást szórakoztató motívum felnőttként az asztaltáncoltatásban, szellemidézésben és ki tudja még mi mindenben él. Végülis normálisak vagyunk?! Persze! Félni és megnyugodni...tudatosítani és átélni, hogy a valóságban nincs is mitől félni, nincs semmi baj, hatalmas megkönnyebbülés, hasonlóan az adrenalin sportok űzéséhez. Generálunk egy problémát, aminek lesz végül megoldása, mi pedig kiadjuk magunkból a feszkót.
A halloween a legjobb időszak, hogy legálisan féljünk és ijesszünk! Mára már nemcsak Amerikában, de a világ minden táján, így nálunk is külön iparág épül az ijesztgetésre. Jelmez és smink csodák, művér, pókháló, profi dekorációk, fergeteg partik.... Ki tudja! Félni azért egy picit mégis csak jó!
foto:unplash.com; incimages.com; periodicodaily.com; wordpress.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
