Szeretsz szakadék fölött lógni egy vékony kötélen, vagy repülőgépből kiugrálni? Mindened az extrém sport? Mások szerint nem vagy normális? Pedig de, csak éppen szenvedélyed az adrenalin!
Az extrém sportok szerelmeseinek bizony számos előítélettel kell megküzdeniük, az utóbbi időben ugyanis elfogadott tény, hogy függők, kényszeresek, hedonisták és különben is, összeférhetetlen egy társaság! És bár a dolog bizonyos mértékig tudományosan is megalapozott, valljuk be, nincs is izgalmasabb egy szenvedélyes embernél. Na jó, kettő!
Az adrenalin függésnek van egy enyhébb változata és szimpatikusabb elnevezése, az extrém sportolók nagy része úgynevezett szenzoros élménykeresők. Ők azok, akik keresik az izgalmakat és maguk mennek az endorfin-fröccs után, anélkül, hogy önpusztításba kezdenének bármilyen szer okozta függőséggel. Egyszerűen elmagyarázva, olyan helyzetekben érzik jól magukat, amit a hétköznapi emberek sokszor az élettel összeegyeztethetetlennek tartanak. Kiugrálnak 4000 méter magasból repülőgépekből, lezuhannak tornyokból, vagy 20 méter mélyen úszkálnak a víz alatt, hajóroncsok között. Mindezt azért és úgy, hogy mesterségesen termeljék maguknak az adrenalint, ami után endorfin, azaz boldogság hormon szabadul fel és meg is érkeztek az eufóriába. Világos.
Az adrenalint egyébként a mellékvese termeli, méghozzá azért, hogy megóvja az életünket. A szervezetünk ezalatt ezerrel dolgozik az életben maradásért, úgy vagyunk ugyanis kitalálva, hogy egy nagyobb gázfröccsel el tudjunk rohanni a mammut elől. Az adrenalin hatására kitágulnak a vázizomzat, a szív és a máj erei, a bőr, a lép, a vese és a bélrendszer érhálózata viszont összeszűkül. Mindez azért, hogy a legszükségesebb helyre jusson az energia. Mivel azonban ma már nincsenek mammutok, keresni kell legalább egy sziklát, vagy egy nagyobb hullámot, hogy kapjunk egy óriási adrenalin fröccsöt. Azért, hogy érezzük milyen durva dolog tud lenni az adrenalin, nem árt, ha tudjuk, hogy akkor kapunk például adrenalin injekciót, ha leáll a szívünk, vagy durva allergiás rohamunk van. Az adrenalin függés logikája pont fordítva működik egyébként, mint a dohányzás. A szervezet menekülésre serkentő vészjelzését, azaz a nem létező mammutot próbáljuk elnyomni, a nem létező meneküléssel – dohányzással.
A szakirodalom a boldogság indirekt előállításáról azt mondja, hogy egészen addig rendben van, amíg ésszerű határon belül maradunk. Az ingerküszöb feltolásával ugyanis könnyen szürkévé válhatnak a hétköznapok, mert hozzá tud szokni a szervezetünk a felfokozott hormontermeléshez. Ez akár depressziót is okozhat, nem is beszélve a környezetünkről, aminek nehéz lépést tartani a szenzoros élménykeresőkkel. Hiszen míg anya békésen elücsörögne a moziban, apa a Róka-hegyen mászna függőleges falon, beülő nélkül...
Nem részletezzük, hogy az adrenalin függés mitől alakulhat ki, mert ez a cikk egy optimista kedden íródott. A gyerekkori figyelemhiánytól kezdve egy sikertelen életszakaszig, észrevétlenül belesodródhatunk egy-egy függőségbe, legyen az szer-, vagy viselkedésfüggés. Az extrém sportolók azonban nem mindannyian függők. Az pedig egyáltalán nem mellékes tény, hogy mi, halandó, hétköznapi emberek rajongunk ezekért az őrültekért. Csodáljuk a bátorságukat és már mi is elhisszük, hogy halhatatlan hősök, akik nem ismerik a félelmet. Izgalmasak, színesek...ja, hogy nem okoz neki akkora flash-t sétálni egy parkban és kacsát etetni? Semmi baj, tanuljunk meg mi is például repülni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
